+Extra rész

*Dave szemszöge*

’2 héttel az után, hogy Leena elment Justinnal Észak-Amerikába. A szobájában kuksol, és ezek a gondolatok cikáznak a fejében.’

Az elmúlt napokban csak üres semmittevés az életem. Ami eddig lekötött, és boldoggá tett, az már nincs velem. Egész nap a szobámban kuksolok, a haverjaim társaságára sem vágyok. Minek? Meglátnának és elkezdenének cukkolni. Itthon is tudom magamat hibáztatni a történtek miatt, nem kell ahhoz mindenkinek mindent tudnia. Gyorsan terjed a pletyka. Elmondom egy embernek, és mondja is tovább. Ez addig megy, amíg mindenki meg nem tudja a városban. Olyan ez, mint a kórházas sorozatokban a nővérpult. Pletyka a legfelsőbb fokon.

Az egyetlen ember, akinek elmondhatnám, és titokban is tartaná, az Dave lenne, de csúnyán összevesztünk. Nem hiányozna neki a nyavalygásom. Főleg nem arról a lányról, akit nem hiszem, hogy szeretett. Ez lehet, hogy erős kijelentés, de azt biztosra veszem, hogy örült, hogy végre egyedül övé a szoba, és nem kell látnia egy ideig Leenát.

Ő volt a legjobb barátom, kiskorunk óta, és mindig hozzá mentem, ha valami gáz volt a lányokkal. Ő szintúgy. Szinte már tesók voltunk, de megváltozott minden majdnem egy hónappal ezelőtt. Lelökte Leenát a galériáról. Csúnyán összevesztem vele. Azt hittem, hogy akkora a baj, hogy nem fog többé felébredni. Úgy is festett minden egyes pillanatban, amikor bepillantottam a kórterme ablakán. Azután megtörtént a csoda. Felébredt. Utána két nap múlva beszélhettem vele, és megint olyan közel érezhettem magam hozzá, mint azelőtt. Megérintet, az ajkaimba harapott.

Utána kiderült, hogy mégis nagy a baj. Annyira, hogy itthon nem is tudnak segíteni rajta. A szüleinek nem telt rá. Biztos vagyok benne, hogy az én szüleim beleadták volna a pénzüket a gyógyulásába. De esélyem sem volt megkérdezni. Jött Bieber, és elragadta tőlem Leenát. Biztosan elbűvölte. Beleegyeztem, hogy elmenjen vele, hiszem Ő és az egészsége mindennél fontosabb volt. De az összetört, hogy azt mondta, hogy ne várjunk egymásra. Azt hittem, én is jelentek neki annyit, mint Ő nekem. De tévedtem.

Adtam neki egy nyakláncot, hogy mindig emlékezzen rám, és ha úgy lesz, hogy valaki más jelentkezik nála, rápillantson a nyakláncra, és megrázza a fejét. Gyönyörű lány. Nem láttam azelőtt még egy ilyen szép lányt, aki ennyire okos is volt, és aki ennyire szívén viseli az emberek sorsát.

-       Burton, Burton! Nézd, mi van itt! – jött be a kishúgom egy újsággal a kezében. Biztos valami játék vagy rózsaszín póniló testezett meg neki. Ha anyuék nem vettek meg neki valami bazarat, mindig hozzám jött, hogy vegyem meg neki. Mindig megvettem, ha maradt a havi zsebpénzemből. Erős volt a kötelék köztünk, úgyhogy nem mondhattam neki nemet.

-       Menjél kifelé, ki engedett be ide??? Tudod, hogy a szobám tiltott terület4 – kiabáltam rá. Ahogy befejeztem, meg is bántam. Sosem beszéltem még így a húgommal. Fogta, ami a kezében volt, bedobta a szobába, és el is viharzott, becsapva maga mögött az ajtót. 5 éves. Hogy beszélhettem így vele??!

Gyötört a lelkiismeret-furdalás az mellett, hogy össze voltam törve. Nem érdemli meg senki, hogy így bánjanak vele. És én sem érdemeltem meg, hogy elvegyék tőlem Leenát. Utána akarok menni. Tudni akarom, hogy mi van most vele.

Ott ültem az ágyam szélén, és a padlót fürkésztem. Már napok óta a szőnyeg mintái kötik le a figyelmemet a legjobban. Leena után. Nehézkesen felálltam, és odavánszorogtam az eldobott újsághoz. Ha tudtam volna, hogy mi lesz az elején, sosem vettem volna fel.

Belenyilallt a fájdalom a fejembe. Még jobban a szívembe. Leena Justin kezét fogja. A nyaklánc már nincsen a nyakában. Hogy tehette ezt? Hogy hagyhatott így cserben, amikor pontosan tudta, hogy mennyire fontos nekem? Hogy vehette le a nyakláncot? Miért vette el tőlem az a nyálbajnok a lányt, akit szeretek? Mit tettem… Sosem lesz már az enyém.

De hát megmondta. Ne várjunk egymásra.

Felálltam, járkálni kezdtem a szobámban napok óta először. Nem tudtam tovább ülve maradni, minden izomzatom megfeszült a fájdalomtól és az idegtől. A csalódástól. Csalódtam Leenában, hogy ilyen hamar elfelejtett, és fájt, hogy ilyen gyorsan elveszítettem. És éktelen dühös voltam Justinra, amiért elvitte tőlem, és elrabolta a szívét. De mit is várhattam volna? Én nem vagyok világsztár, nekem nincsen annyi pénzem, hogy ne tudjam mire költeni. Próbáltam mindig kedveskedni Leenának a készletemből, és úgy látszott, hogy örült neki. Örömmel, szívből adtam neki. De úgy látszik, ő másra vágyik. Másra vágyott mindvégig.

Most elindulok. Nem számít sem a pénz, sem semmi. Meglátogatom Leenát! Megbeszéltem anyuékkal, hogy MEG FOGOM LÁTOGATNI. Eljött az idő. Majd a rokonoknál húzom meg magam, amíg meg nem találom. Egyszerű lesz. Figyeld Biebert, és ott lesz a lány is.

Bosszút állok Justinon azért, hogy elvette tőlem Leenánát. Megkeserítem az életét. Vissza fogom kapni!! Ha kell, vér fog folyni. SENKI nem veheti el tőlem ilyen könnyen. Meg fogok küzdeni érte megint. Nem állhat közénk az az ember.

Addig szapulom, amíg az őrületbe kergetem, és Leena visszajön hozzám. És megint az ENYÉM lesz.

Ha kell, olyan emberré változom, akitől én magam is rettegni fogok…

 

Őrületbe kergetni Justint, az volt a célja. Csak nem tudta, hogy pont azt a lányt fogja az akcióival az őrületbe kergetni, akit annyira szeret. És talán sosem fogja újra visszakapni…

 

Sziasztok, mint amint kértétek, meghoztam az extra részt egy különleges szemszögből, remélem, hogy nem okoztam vele csalódást. Köszönöm szépen a több mint 20 000 megtekintést, és a 42 feliratkozót és a rengeteg díjat!:D A következő részt vagy hétfőn, vagy holnap rakom ki, attól függően, hogyan szorgoskodtok a kommentekkel. :)https://www.facebook.com/groups/608103402563811/ csatlakozzatok ide!:) és olvassátok: http://codyfirststory.blogspot.hu/ nem utolsó sorban készül a legújabb blogom, úgyhogy csatlakozzatok a csoporthoz, hogy megtudjátok a legújabb infókat róla!:)