22.Rész~Veled akarok lenni..

 Sziasztok! Sajnálom, hogy eddig nem tudtam olyan rendszeresen feltenni a részeket, ahogy vártátok, de el vagyok havazva. Sorra jönnek a vizsgáim, az utolsó év végi hajtás a jobb jegyekért, és még sorolhatnám.Nem vagyok formámban. A jövő héttől kezdve heti kétszer rakok fel részt:) jó olvasást! ♥
#ui: örülnék, ha ide is benéznétek:  http://bolondsagteteje.blogspot.hu/ ÚJ blogom!

Az éjszakánk viszonylag nyugisan telt az előbbi alkalmakhoz képest. Végre nyugodtan kinyújtózhattam anélkül, hogy valami megszúrt, felébresztett, fájdalmat okozott volna. Nem is emlékszem arra, mikor aludtam ennyire nyugodtan. Eddig minden alkalommal valamin idegeskedtem. Zűrös egy időszakon vagyunk túl, de a legmélyebb pontról már csak felfelé vihet az út. Ha egyáltalán ez a legmélyebb… és ebben egyáltalán nem vagyok biztos.

Ahhoz képest, hogy jól aludtam, ahhoz képest eléggé fáradtan ébredtem fel. Azt hiszem, ha ki akarom magamból pihenni ezt a sok tragédiát, akkor egy hetet legalább át kellene aludnom. Justin már nem feküdt mellettem, amiből arra következtettem, hogy már rég felkelt vagy legalábbis átaludtam a fél napot. Nagy csalódásomra korán reggel volt. Ha lehet a kilenc órát koránnak mondani. Amikor suliba jártam bármit megadtam volna azért, hogy kilenckor kelljen kelnem, de most, az időérzékemnek is búcsút mondhattam. A világ másik felén vagyok és még mindig nem szoktam meg a változásokat.

Én nem tudom, hogy mi volt velem egész délelőtt, de úgy nézhettem ki, mint egy zombi, ami épp most szabadult. Borzalom! Eltelt úgy az egész délelőtt, mintha pislogtam volna egyet, és a másik dimenzióban lettünk volna. Mire magamhoz tértem, megint Justin házában voltunk, és egy orvosi vizsgálaton is átestem. Ez ilyen rutin vizsgálat, amit nagyjából kéthetente végeznek majd el rajtam folyamatosan három hónapon keresztül.

-       Készen állsz egy kis meglepetésre? – húzott magához Justin, miközben lepakoltuk a bőröndöket.

-       Bármire – mondtam ezt a lehető legromantikusabb hangsúllyal. Istenem, hogy én mit meg nem adtam volna, hogy egy napot, csak EGY napot romantikázhassunk. Hiányoznak azok a napok.. bár vele még sosem éltem meg őket… - Csak ne olyan meglepetés legyen, mint egy héttel ezelőtt – egy hete. Még csak egy hét telt el azóta, hogy a vérfürdő közepén térdeltem, és segítségért kiabáltam?

-       Hmm. Szeretnéd? – kacsintott rám ravasz mosoly kíséretében.

-       Végül is, miért ne? Már megszoktam a vért. Képzeld! – olyan jó kedvem lett hirtelenjében, hogy a gyerekkoromról beszélhetek, hogy ugrálni kezdtem örömömben – kiskoromban az volt a legnagyobb álmom, hogy sebész leszek! – Justin olyan fejet vágott, mint aki elvérzett. Azt hiszem, tényleg kezd agyamra menni a vér… Azt az arckifejezést, amit vágott, nem bírtam ki sírógörcs nélkül. Visítottam, mint egy elszabadult macska, egy perccel később már a kanapén fetrengtem. Justin láthatóan nem tudtam mire vélni a reakciómat, ezért felkapott a kanapéról, feldobott a vállára, és felcipelt a fürdőszobába.

-       Most lenyugszol, kipofozod magad és öt perc múlva úgy nézel ki, mint egy hercegnő! – kiabálta úgy, mintha a szolgája lenne. A nagy kapitányról csak annyit, hogy elnevette magát, mire befejezte volna. Felkerült az arcára az általam annyira imádott mosolya, mait akkor láttam először, amikor meglátogatott a kórházban. Utána többet se nagyon. Mosolyogva átkarolta a derekamat, megcsókolta a nyakamat, majd a fülembe suttogta – elviszlek ma estére valahova – nyomott még egy puha csókot az arcomra, majd elhagyta a fürdőszobát.

5 perc? Annyi idő alatt egy normális ember megfürdeni sem tud, nemhogy hercegnőt faragjon magából. Gyorsan lekapkodtam magamról mindent, beálltam a zuhany alá, és minden mocskot, ami rám ragadt a napok folyamán levakartam. A víz pontosan olyan volt, mintha egy sárfürdő után álltam volna alá. Megmostam a hajamat, majd miután megszárítottam egy szál törölközőben kiszaladtam a nappaliba. Elmentem fürdeni egy darab váltásruha nélkül. Jellemző…

Megláttam Justint, aki a konyhából leselkedett rám a lehető legravaszabb vigyorral. Amikor meglátta, hogy a törülközőn és az Éva kosztümön kívül semmi nem takarja el testemet, utánam eredt. Egyre gyorsabban szedte lábit, ahogy én is gyorsítottam, úgyhogy a legvégén már szaladtam fel az emeletre, fel az egyik szobába. Arra az egyre ügyeltem, hogy ne azt a szobát válasszam, amiben Selenát találtuk meg.

-       Úgysem tudsz előlem meglógni – kiáltotta utánam, miután már éreztem ujjait a derekamon. Rávetettem magamat a hatalmas franciaágyra, hátha Justin meghátrál, de ezt csak kihívásnak tekintette.

-       Ne bánts! – kiabáltam, és próbáltam letaszítani magamról, miközben egyre közelebb jött hozzám.

-       Sosem bántanálak – nevette el magát, majd átdobta bal lábát felettem, majd óvatos mozdulatokkal a nyakam felé vette az irányt ajkaival.

Egyre forróbban és sűrűbben csókolta, nyakamról áttért a fülemre, majd ajkaimat kezdte éles csókokkal kényeztetni. Pontosan ez volt most, amire vágytam.

-       Justin – szuszogtam – mi lenne, ha most az egyszer elhalasztanánk a mai programot, és itt maradnánk? – felemelkedett rólam, közben elmosolyodott – Veled akarok lenni..!

Felnyomtam magam annyira, hogy elérjem ajkait, nyakát karjaim közé fontam. – Szeretlek! – suttogta a nyakamba.

A következő részben egy kicsit felforrósítom a hangulatot. Nem árulom el egyenlőre, hogy mi lesz, bár sokan sejtitek. Ha kapok 8 kommentet szerdáig, felrakom szerdán az extrahozzú +16 de inkább +18as részt!:) Ki van benne?