12.Rész~Összetörve

’ Rossz tréfa a halállal viccelni. Az pedig még rosszabb vicc, hogy engem állítanak be az egész történet mögé. Néha meg szoktam viccelni az embereket, de olyan messzire soha nem mennék el, hogy valakinek a vesztét okozzam vele. Ez egy rossz tréfa. Arra fogadtam az életemet, hogy mindig segíteni fogok azoknak az embereknek, akiknek szükségük van a segítségre. Szeretem megmenteni a beteg gyerekek, embereknek, állatoknak az életét. Ezek után elbújhatok, ha a világ így ismert meg engem.’

-       Nem Én Voltam! – kiabáltam az orvos arcába lassan, céltudatosan, minden egyes szót külön kihangsúlyozva. A dolgok kezdtek egyre jobban elfajulni, az indulatok megerősödni.

-       Akkor mégis mi történt szerencsétlennel? – üvöltött rám az orvos indulatokkal teli tekintetével – Tegnap este elment otthonról, és ma reggel az erdőben találták meg. Maga meg tudja magyarázni? Tegnap nagyon rossz tréfát űzött vele!

-       Én? Akkor a… - egyre világosabbá vált, hogy ki az áldozat – a nővér meghalt!

-       Szóval nem maga volt? – úgy láttam, hogy kezd megenyhülni felém. Talán rájött, hogy a legártatlanabb emberrel üvöltözik. Végül is… ártatlan? Ki tudja, hogy mi vitte rá, hogy az erdőben kössön ki. Lehet, hogy én okoztam neki a lelki szenvedést, a tegnapi délutánnal. Ha talán nem jöttem volna be Leenához, lehet, hogy mindig élne. Én zaklattam fel… én öltem meg – Nemsokára kivallatja önöket a rendőrség! – miután az orvos közölte velünk, felállt, és zavaros tekintettel elviharzott.

Még annyi időm sem volt, hogy kiöntsem gondolataimat Leenának, mert már ott is álltak az ajtóban a rendőrök. Hárman voltak, három nagy, magas, középkorú férfi. Egyik megfogta a karomat, és kiráncigált a kórteremből.

Elvitték Justint magukkal. Mi történhetett, hogy most minden baj az ő nyakába nehezedik? Eléggé szenved Selena miatt, most pedig gyilkossággal vádolják. Most legszívesebben átölelném, és a fülébe suttognám: Nem a te hibád, nyugodj meg, én mindig veled maradok!

Az üvegen keresztül láttam erőtlen mozgását, fájdalmas tekintetét, ahogy a rendőrök vallatták. Legalább fél órán keresztül maguknál tartották. Amikor egy elvétett pillantása hozzám tévedt, elmosolyodott. Visszamosolyogtam, hogy erőt adjak neki, de az egyik férfi, aki vallatta, mérgesen rám nézett, majd eltakarta Justint. Amikor vége lett a kínzásnak, Justin idegesen rontott be az ajtón.

-       Én öltem meg! Tudom, hogy miattam halt meg! Egy szörnyeteg vagyok… - folyamatosan csak kiabált, és maga alatt vágta a fát. Annyira el volt keseredve, hogy szemeiben egy apró könnycsepp is megcsillant.

-       Justin! – kinyújtottam a kezemet, és utána nyújtózkodtam. Lassan kezem után nyúlt, gondolkozott, hogy megfogja-e vagy hátráljon meg. Behunyta szemeit, majd megszorította ujjaimat. Közelebb húztam az ágyhoz, míg rá nem ült – Ez csak valami félreértés lehet! Te sosem tennél ilyet! Csak azért mondod azt, hogy te ölted meg, mert el vagy keseredve. Hol van az a Justin, aki mindig mosolyog? Jobban szeretem, azt a Justin, aki nincs megtörve a szakítás miatt, és nem dől be a rendőrség tévedésének, hanem kiáll a saját maga igaza mellett! Hol van az a Justin?

-       Meghalt! – suttogta a fülembe, majd mellém bújt, és átkarolt.

Most tört össze a fiú, akinek a mosolyától mindig boldog vagyok. Itt fekszik mellettem, miközben egy-egy hideg könnycsepp zuhan rá fehér kórházi ruhámra. Szorítása olyan erős, mintha el készülne menni.. egy más világra.

Felemeltem nyakamon nyugvó fejét, és letöröltem arcáról a kósza könnycseppet. Elvesztünk egymás tekintetében, mintha órákon keresztül egymás tekintetét bújtuk volna, de lehet, hogy csak pár perc volt, de az is lehet, hogy csak pár másodperc. De amikor hatalmas barna szemeit nézhettem, akkor megállt az idő. Fülemhez hajolt, majd belesuttogta:

-       Az utóbbi időszakot azzal töltöttem, hogy arra a gondoltam, a szerelem csak
Összetör és megéget, majd véget ér. Azt hiszem, még mindig így van. De most melletted, azt kívánom, bárcsak ne érne véget.

Arcomból óvatosan kivett pár kósza tincset, szája végre nyugodt mosolyra húzódott. Egyre közelebb éreztem leheletét a bőrömön. Ajkaink némán egybeforrtak. Perceken keresztül Csak melegséget éreztem, és Justin csókjából áradó szeretet.