Minden rossz elkezdődik: 10.Rész~Úgy szerettem, mint még soha...

Hát nem csodálatos dolog találni valakit, aki igaz barát, őszinte társ, amikor a legnagyobb a baj, akkor is veled van, megpróbálja megmenteni az életed? Egy igazi őrangyal.

Megpróbálok olyan igazi barátja lenni, amilyen ő nekem. Ha összetörik a szakítás miatt, felsöpröm a padlóról. Ha szomorú lesz, megvigasztalom. Örök hálával tartozok neki minden egyes dologért, amit eddig tett értem.

- Egymásnak. Hogy vagyunk egymásnak. Azt köszönd! – elmosolyodott, megtörölte az arcát, majd felállt az ágyam mellé – Most már tényleg mára elég volt belőlem. Beszélek még egyszer Selenával. Hátha jobbra fordulnak a dolgok – megfogta a kezem, majd lehajolt hozzá, és megpuszilta – Majd holnap találkozunk!

- Imádkozni fogok értetek! – Ezzel búcsúztam el tőle. Ahogy becsukta az ajtót, és elhagyta a kórtermet, gondolkozni kezdtem. Erősen törtem a fejem, visszaemlékeztem az elmúlt időszakra. Nem konkrétan arra, ami most történt velem, hanem még korábbi időszakra. Végül nem igazán jutottam előre a gondolatmenetemben, mert a hirtelen jött álomszellő megsuhintotta az arcomat. A szempilláim álmosan a szememre nehezedtek, és nyugtató álomba borultam.

Leena Brown. Leena. Selena Gomez. Selena. Leena. Mit akarok én? Azt sem tudom, hogy ki vagyok. Mért kell ennyire bonyolultnak lenni a szerelemnek? Ahogy kisétáltam a kórház küszöbén, hirtelen érzés kapott el. Leena… már most hiányzik. Sosem volt ennyire megértő barátom, mint amilyen most ő velem. Talán nem is barátnak kell lennie? Selena… őt viszont mindenkinél jobban szeretem. De talán csak attól félek, hogy elveszítem, és többé nem lehet enyém kecses, formás alakja, nem szoríthatom puha kezeit. A két lány közötti oda-vissza érvelés, amit magamban játszottam, néha elmosolyogtató volt. Legutoljára arra jutottam, hogy azért érzem ennyire szokatlanul fontosnak Leena közelségét, mert félek, ha nem lesz velem már Selena, összeroppanok. Nem használhatom ki Leenát. Nem törhetem össze még jobban, amikor így is küzd szegény lány. Nem hurcolhatom bele egy szerelembe, ami nem is létezik.

Amikor hazaértem, még pont elkaptam Selenát, aki a taxihoz húzta ki hatalmas színes bőröndjeit. Elkaptam a kezét, és behúztam magam magammal a házba.

- Selena! Csak még egy percet adj! – megszorította mind a két kezével enyémeket, majd nyakam köré rakta vékony karjait. Sosem felejtem el azt, ahogy rám nézett akkor. Az a szerelmes pillantás.

- Justin én, én szeretlek. El sem tudtam mondani, amit szerettem volna. Szeretlek. Vagyis, szeretem azt a fiút, aki voltál. Nem akarlak itt hagyni. Félek, hogy azok után, amiket csináltál, a füvezés, a tetoválások, és az a sok hiba, amit elkövettél, azok után, ha itt hagylak, sokkal nagyobb bajba fogsz kerülni. Meg tudnál változni? A kedvemért. És akkor itt maradok veled. Sajnálom azokat a dolgokat, amiket elrontottam. De ha szeretnéd, és meg tudnál értem változni, újrakezdhetnénk.

- Sss! – megfogtam a derekát, magamhoz húztam, és fel-le csókolgattam a nyakát percekig – Megváltozok, ha tényleg ezt szeretnéd.

Lágyan áttértem ajkai birizgálására, majd forró csókokkal a szájára tértem át. Ő már gombolta ki a rajtam lévő inget, miközben egyre forróbb lett a levegő a nappaliban. Egymásról egyre vadabban bontottuk le a ruhákat. Átemeltem Selenát a kanapéra, majd egymásra hangolódva folytattuk a gyenge mozdulatokat. Innen már ki lehet találni, hogy mi történt. Ez volt életem legszebb éjszakája. Úgy csókoltam, ahogy még sosem, úgy szerettem, mint még soha. Másnap, amikor felkeltem, mintha egy istennő feküdt volna rajtam. Ahogy hosszú haja végigsimította a mellkasomat.