31.Rész~Paradicsom

http://www.youtube.com/watch?v=Ur4bkx2Hg3A

Minden szem ránk szemeződött. Csodálkozó szempárok bámultak minket, és várták, mi fog történni. Sosem láthatták még Justint ilyennek. Egy mindig boldog, hiperaktív, nyugodt srác volt. Most pedig itt üvöltözik a nagymamájával. Utálom az a nőt. De ezzel most úgy érzem, hogy Justin túl messzire ment. Felpofozná. Én is megtenném. De a nagymamájáról beszél, és nem a sarkon álldogáló utolsó valakiről. Nem védem a vénasszonyt. De akkor is sok. 

- Justin, fogd vissza magadat! – állt fel Pattie, és próbálta lecsitítani fiát.

- Anya, ne avatkozz bele a dolgokba! Majd azután beleszólhatsz miután Nagyika elmesélte mit is mondott Leenának. – egy kis szünetet tartott, megvárta, míg anyukája is rábólintott – Állj fel, meséld el az egész családnak mit mondtál a lánynak, aki SZERETEK!

Nem tudott felállni. Körbenézett zavartan egyszer, kétszer, majd még egyszer. Zavarban volt, nem tudott megszólalni se. „Na mi lesz?” Sürgette Justin. Vállalnia kell a felelősséget azért, amit elkövetett. Igaza van Justinnak.

- Igazából – kezdett bele miután nagysora felállt a helyéről – én – mekegett, makogott egy darabig, kereste a szavakat. Vagy azt kereste, hogy hangzik kevésbé durván, elfogadhatóbban, mindaz, amit mondott, vagy azon törte megint a fejét, hogy csinálhat ki minket. Engem – Én. Én nem mondtam neki semmi bántót. Elmondtam az igazat, hogy mit gondolok róla. Teljesen normálisan viselkedtem vele a kezdetek óta, úgy gondolom, úgyhogy semmi okod nincsen engem kérdőre vonni fiacskám! Örülj inkább neki, hogy befogadtuk, és elfogadtuk a barátnődet olyannak amilyen! – amint belekezdett, megeredt a nyelve. Csak mondta, mondta, nem lehetett közbeszólni folyamatos számon kérő kiselőadásába – mit mondott neked? Biztos vagyok benne, hogy bármit mondott, hazudott. Semmi. Ismétlem semmi olyat nem mondtam neki, ami bántó volt és magára vehetett volna!!

- Semmi olyat? Hazudott?? Mint most te? Mégis akkor ki hívta ribancnak akit azért hoztam el, hogy lefektessek? TÉRJ MÁR ÉSZHEZ! – üvöltötte Justin.

- Ez tényleg igaz? – nézett oda Pattie – tényleg ezt mondtad?

- Én? – mutatott magára felhúzott szemöldökkel, csodálkozó tekintetével a nagymamája – egy árva szó nem igaz ebből! Ki mondta ezt neked?

- Nagyi, ne csinálj úgy, mintha nem értenéd! Nem kell megjátszanod magad, véget ért a játék! Kérj bocsánatot és elfelejtjük az egészet! – ez egy jó ötlet volt. Csakhogy én nem fogom egyhamar elfelejteni. De egy bocsánatkérő szó azért jól esett volna.

- Nem érted? Hazudik ez a kis cafka! – kiabálta a nagymamája miközben rám mutogatott!

- Hazudik? Képzeld, előbb hiszek neki, mint neked! Mit mondasz arra, hogy 3 napig sírt és nem szólt hozzám se, mert te olyanokat mondtál neki, amik a földbe taposták, és teljesen magára vette?

- Megérdemelte…

- Há! Bevallottad! Undorodom tőled! Azt hittem, hogy mindig felnézhetek rád, de csalódnom kellett benned! Most pedig szépen kérj bocsánatot, ha nem akarod, hogy szedjük a sátorfánkat és elmenjünk!

- Jó, bocsánat! És…

- És megígéred, hogy többet nem mondasz Leenának ilyeneket és megpróbálod ELFOGADNI!

- Megígérem – mondta lesütött szemmel. Elszégyellte magát? Nagyon helyes. Nem tudom sajnálni. De az viszont aggaszt, hogy Justin ezek után is itt akar még maradni. Én nem! Menjünk innen, mindegy, hogy hova csak el innen! Nem akarok megint áldozat lenni. Az nem garancia semmire, hogy megígérte, hogy békén hagy, és megpróbálja elfogadni, hogy most már Justinhoz tartozok. Megpróbálja. Azt nem azt jelenti, hogy el is fogadja. Két különböző dolog megpróbálni, és megcsinálni. De ha kényszerítenénk, se lenne jobb. Annyira azért nem éhezek a szeretetére.



+



A következő két nap teljesen normálisan telt el. Ha nem lett volna az a vita az elején, még jól is tudtam volna magamat érezni. De így szorongtam. Mi van, ha újabb támadást kapok? De nem kellett többé ettől félnem. Többet ért Justin nagyszüleinek az unokájuk annál, hogy egy lány miatt elveszítsék. Justin megmentette az életemet. Megint. És nem tudja, de a kapcsolatunkat is. Nem is kell tudnia erről. Ő az én életmentőm.

„I'm overboard and I need your love, pull me up
I can't swim on my own, it's too much
Feels like I'm drowning without your love
So throw yourself out to me, my lifesaver

Lifesaver, oh, lifesaver
My lifesaver…”

A hatodik napon Justinnal elterveztünk, hogy egy kicsit kitörünk, és valami hülyeséget csinálunk. Persze, ezt lehet félre érteni, de semmi olyanról nem volt szó, ami bármit is tiltana. Szinte még gyerekek voltunk, és vágytunk a kikapcsolódásra. Két kamasz, aki bulizni akart. A közelben semmi lehetőségünk nem volt arra, hogy elmenjünk valahova kicsapni a hámból. Csináltunk magunknak bulit. Justin romantikussá tette a szobát egy-pár gyertyával, ami igazán szép látvány volt a sötét éjszakában, ahonnan csak egy-két kisebb fény szűrődött be. Lehúztuk a redőnyöket, hogy senki ne tudjon minket megzavarni. Ez nem olyan buli volt, amire egy átlagos tinédzser számíthat. Ez a MI bulink volt. Csak ketten. Legalább nem kellett senkire figyelni, vigyázni, nem kellett méregdrága ruhákba felöltözni, és nem kellett arra vigyázni, hogy józanul érjünk haza. Legalábbis nem kellett fellopózni a szobába, hogy ne lássa meg senki, hogy mennyire nem vagyunk józanok. Justin bekapcsolt valami dallamos zenét, épp csak olyan halkan, hogy megadta a hangulatot az estéhez. Ott feküdtünk az ágyon, egymás ajkának esve. Nevettünk, beszélgettünk, nosztalgiáztunk, romantikáztunk. Ennél több nem is kell.

- Tudod, most mit szeretnék? – nézett rám kiskutyaszemekkel Justin. Ilyenkor mindig eléri a célját mindenkinél. Legyen az az angol királynő vagy az anyukája. Senki nem tudott neki nemet mondani.

- Na, mit szeretnél? – kacsintottam rá, de volt egy olyan érzésem, hogy nem csak egy valamit akar. Többet. És mindjárt elmondja, mivel akarja kezdeni.

- Mindjárt jövök, várj meg itt! – indult ki a szobából. Félmeztelenül volt, újra csak reménykedtem, hogy nem fogja egy árva lélek sem meglátni. Ott feküdtem az ágyon, és vártam Rá. Vajon mit akarhat? Egy-két perc sem telt bele, ott állt az ajtóban egy üveg piával a kezében. Sunyin vigyorgott. Tudtam mit akar. Egy éjszakára megfeledkezni mindenkiről, csak ránk akart figyelni.

Még sosem ittam előtte. Legalább is ilyen italt nem. Más milyet se. Nem voltam az a típus, aki elmegy éjszaka, és úgy kell összekaparni a szórakozó helyen, vagy ami még rosszabb, otthon az ajtó előtt. Viszont szerettem. Egy kicsi sosem árt.

- Poharat legalább hoztál? – tettem fel neki a kérdést.

- Minek? Csak ketten vagyunk, majd iszunk az üvegből. Szeretnéd kezdeni?

- Add ide! – megfogtam az üveget, majd lehúztam egy korttyal.



Ott feküdtünk az ágyon egymáson, és váltogattuk egymás között az üveget. Ez több volt azért egy „kicsinél”, de ki tartja számon? Justinnal voltam, összekapart volna, ha nagyon megártott volna a pia. Nem voltam annyira vészes állapotban. Ő sem. Az üveg vége felé már mind a ketten éreztük, hogy kezdünk erősen becsípve lenni, de azért az utolsó pár kortyot már nem hagytuk meg az üveg aljában. Az utolsó kortyot Justin érdemelte ki. Miután megitta, lerakta az üveget a padlóra. Megpróbálta. De az üveg felborult, elgurult, és a szekrénynek csapódva ezer szilánkra tört. Megvontam a vállamat, majd magamra húztam Justint. Kívántam. Sosem kezdeményeztem volna, de az ital hatására megtettem. És mennyire nem bántam meg. Lehet, hogy volt bennünk fél-fél üveggel, de még mindig érzékien csinálta. Érzékibb nem lehetett volna. Vigyázott rám, vigyázott magunkra. Ahogy a teste az enyémen mozgott, ahogy kezei libabőrös karjaimat, testrészeimet simogatták, teljesen magamon kívül voltam. Ő irányított. Csókjaival végigsiklott az egész testemen, minden porcikáim zsibogott. Egy újabb éjszaka. Csak Ő és csak én. Az élvezetek paradicsomában.

Sziasztok! Köszönöm, hogy ezt a részt is elolvastátok, remélem most is szorgoskodni fogtok a kommentekben!:) Mint láthatjátok, lezárult a szavazás, és nagyon köszönöm mindenkinek, aki szavazott. Nem lett egyértelmű az eredmény, hisz nagyjából mindenki másra tippelt. Egy ici-pici előnnyel nyert Leena kisebbik bátyja. Nem árulom el, ki volt az, de majd megtudhatjátok a következő részekből! Köszönöm annak a 4 embernek, aki újonnan feliratkozott, megvan a 30 ember, sőt még több is! Segítetek, hogy meglegyen a 40 a blog végére? Akik olvassátok és még nem vagytok feliratkozva nagyon megköszönném ♥

Ja, és még annyit szeretnék, hogy nem lesz új rész közel egy hétig. Sajnálom...